A great psychological thriller. Excellent plot twists and turns. Hard to put down. ( )

disappointing to me. insert sad-face here.

i love jo nesbø. his harry hole novels are awesome escapist reading and books i turn to when i am in need of a brain cleanse from more serious reading.. but this novel just did nothing for me. it seemed predictable and plodding. so that is a shame. luckily i have many unread harry hole novels. so...YAY! ( )

Book 178
Headhunters.
Jo Nesbo.
I read this and liked it enough to watch the film which had been raved about by friends. The film unfortunately didn't live up to the expectation.
8/10 ( )

This was the first novel by Nesbø I have read and my first by a skandinavian author in general. Along with its interesting character dynamics, it immediately caught my attention, but still has so many plot holes that I sometimes thought about abandoning it. I never did, though. The protagonist was very likeable (err, no) which made me like the book better, since reading about such an arrogant asshole as a protagonist was a somehow new experience for me. But if I talk about plot holes, I didn't imply weird scenes with characters hiding in a privy while their antagonists, yeah, take a minute to.empty themselves on it. The writing style was enough to deserve three stars, but not clearly remembering the ending only three months after my read should say enough - that three stars are definitely enough for this book. ( )

Nesbø nagyon jó abban, hogy élő karaktereket alkosson. Itt van ez a Roger. A szerző egyetlen fejezetben képes ellenállhatatlan késztetést ébreszteni bennem, hogy odarángassam Rogert a pofonfa alá, és megrázzam. (Őt is, meg a fát is.) Egy arrogáns, amorális kis genya, aki elit céges fejvadászként igazi bullshit munkát végez*, de úgy tekint magára, mintha valami művész lenne, a humán erőforrások Paganinije. Arra persze nem marad agyi kapacitása, hogy a recepciós lány nevét megjegyezze, de mindegy, minek is az, recepciós lányok nevét nem szoktunk megjegyezni. Aztán persze Nesbø finomít a figurán: kiderül róla például, hogy valójában egy kortárs Rastignac, aki a nincstelenségből, egy elnyomó apa árnyékából tört fel a nagyok közé, és titokban egyfajta extrém Robin Hood: kirabolja a gazdagokat, a pénzt pedig odaadja... no nem a szegényeknek, hanem csak szegény feleségének, hogy az nyugodtan elszórakoztassa magát a kulturális pénznyelővel, amit Galériának csúfol. Robertünk tehát nagyvad, vagy legalábbis annak képzeli magát – de aztán találkozik egy igazi nagyvaddal, és kiderül, hogy ő csak valami kis termetű menyétszerű ragadozó a nagymacskák között.

Szóval ügyes könyv: jól odatett, izgalmas szereplők, lendület, fordulat, minden, amit a szemünk-szánk kíván. Ugyanakkor nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ha van látványpékség, akkor kell lennie látványhentesnek is, és az kábé úgy néz ki, mint ez a Nesbø-regény: túlságosan véres, túlságosan trükkös, és minden túlságosan meg van magyarázva. A csavarok persze csavarosak, de talán túl is vannak csavarva picinykét, aminek következtében az olvasó ugyan élvezi, amit lát (már ha szereti a vért meg a csavarokat), de közben nem igazán hiszi el, hogy ez tényleg van, hogy ez így tényleg megtörténhet.

* Munkakörének lényege, hogy ha egy cégnél megürül egy felsővezetői állás, akkor a fejvadász keres nekik valakit, aki más cégnél ugyan már megbukott felsővezetőként (ahogy az előző tíz állomáshelyén is), de náluk majd bizonyára nem fog. Közben meg az összes résztvevő a lelke mélyén tisztában van vele, hogy az említett felsővezetői állást egy girhes arapapagáj is kielégítően el tudná látni, elég, ha megtanítják neki a „következő költségvetési évre kirobbanó pénzügyi teljesítményt prognosztizálunk” mondatot, és ezt elég megnyugtatóan ismételgeti a részvénytulajdonosok előtt. ( )