12/2/22

Van abban valami szürreális, amikor Braudel tündökletes, franciás stílusa egy olyan magas szárazanyagtartalmú üggyel találkozik, mint a gazdaságtörténet. Amúgy ez az úr, mint megtudtam, a XX. századi történelemtudomány egyik megújítója, aki elvetette azt a szemléletet, hogy a történelmet nagy eseményeken és nagy formátumú figurákon keresztül kell vizsgálni – ő inkább úgy látja, a lassú változások érdemesek vizsgálatra, mert azok mozgatják a világot. Ezzel például mélységesen egyetértek. Persze könnyebb úgy beállítani a dolgokat, mintha mondjuk a magyar történelem elrendezhető lenne a honfoglalás – Mohács – rendszerváltás háromszögben, de a mélyebb megértéshez nem ezeket a látványos kataklizmákat kell tüzetesen szemrevételezni, hanem a hozzájuk vezető folyamatokat, hisz végtére is ezek a folyamatok okozzák a kirobbanó eseményeket, nem pedig fordítva. Másik kacifántja Braudelnek, hogy utálja a szűk definíciókat, ami sajátos, hogy azt ne mondjam, folyós tudományos szöveget hoz létre. De ezzel az elvével is egyetértek. Vonzó persze bizonyos jelenségeket egyszavas fogalmi börtönbe zárni, mondjuk ráaggatjuk a kapitalizmus címkét, és minden meg van oldva, de a helyzet az, hogy maga a fogalom előbb-utóbb úgyis kimászik a megjelölés alól, és lám, a definíció máris pontatlan. Ma ezt értjük kapitalizmus alatt, holnap meg már egészen mást, de mi mégis ragaszkodunk a jelöléseinkhez, ami hibákhoz vezet. Persze kell a definíció, hogy megértessük, most, ebben a pillanatban miről beszélünk, de Braudel világában mindig újra és újra definiálni kell a fogalmakat – ami persze hosszadalmas procedúra, de aligha elkerülhető. Meg aki szeret folyton definiálni, mint én, annak kifejezetten örömet okoz.

Amúgy meg a könyv arról szól, hogy a piacgazdaság (a fogyasztás és termelés közötti kapocs) és a kapitalizmus (a piacgazdaság felülről, mesterségesen történő manipulálása) nem ugyanaz. Meg hogy miért pont Európában alakult ki, Kínában meg miért nem*. Érdekes.

* Mázli, hogy pont most olvastam a Szép asszonyok egy gazdag házban-t. Szépen támasztják alá és értetik meg a szépirodalomban ábrázolt szituációk a braudel-i állításokat a kínai piac magába zártságával kapcsolatban. ( )

117 pages of very thin blather. In extreme contrast see how much content I. R. Christie fits into 114 pages in CRISIS OF EMPIRE. ( )